Kaffa ősi tartomány Etiópiában. Korábban - amikor még Etiópiát Abesszínának nevezték - Kaffai Királyságról is beszéltek. Ez a királyság délkeleten Gamu-Gofával volt határos, keleten Sidamoval, északkeleti szomszédja Shewa volt, az északi Walega. Nyugaton és északnyugaton pedig Sudánnal és Illubaborral érintkezett.

Az itteni esőerdőkből terjedt szét szépen lassan - mindenféle kulturális találkozással – szerte a világban a nagyvárosok fekete itala. Mi a törököktől hallottuk a nevét először, tőlük vettük át akárcsak a disznót, vagy később a gyöngyöt. A törököknél valamilyen oknál fogva zöngésült a középső hang, így lett a távoli, kaffai italból kávé.

Szép, nyílt szó. Már-már középszerű. Talán van benne mégis valami titokzatosság: bárhányszor használjuk is, öblögessünk vele akár egy esti műszakot végig, egy vizsga előtti éjszakát, hörpintsük fel pusztán rutinból, oda sem figyelve a reggeli feketénk. Titokzatossága ugyanis éppen hétköznapiságában rejlik. Mondhatni: titokzatos, mint az ágyas szilvapálinka és a kávé találkozása egy hajnali kocsmasztalon.