1773-ban indiánoknak öltözött gyarmatosítók szórták a Bostoni-öböl vizébe három angol hajó teaszállítmányát. Ennek legfontosabb előzménye az volt, hogy amíg az észak-amerikai gyarmatokon fenntartották a hatalmas vámokat, addig a Londonba irányuló vámokat eltörölték. A tea amerikai részről való elutasítása (már korábban bojkottálták a Brit Kelet-indiai Társaság Kínából importált teáját, minimálisra csökkentve annak fogyasztását) egyben azt is jelentette, hogy a kávét fogadták el, mint az amerikaiak nemzeti italát. A bostoni teadélután egyik fontos előzményévé vált az Angliától való elszakadásnak és az Amerikai Egyesült Államok létrejöttének. A kávé tehát az amerikai nép függetlenségének egyik fontos szimbólumává vált.

    Mindezt figyelembe véve nem csoda, hogy a kávéfogyasztás ezek után óriási ütemben növekedett Amerikában. Amíg kezdetben csak a tehetősebb, előkelő emberek kávéztak, pár évtized elteltével már a bennszülöttek életében is mindennapossá vált a feketézés. Olyan helyi legendák is születtek, hogy telepesek pár zsák jávai kávébabért nagyméretű földterületeket vásároltak. Az 1800-as évek közepére fejenként négy kilogramm kávét fogyasztottak az amerikaiak évente. Azonban a kávézás csak ezután vált igazán népszerűvé a Tengerentúlon. A XX. század elején majdnem hat, míg a negyvenes években már kilenc(!) kilogramm kávét főztek és gurítottak le egy évben. Az már mindenből sok. Íme egy újabb amerikai sikertörténet...