Mint minden kellemes dolgot, a kávét is próbálták betiltani a korábbi évszázadokban. De vajon kiknek állhatott ez érdekében? Hát persze, hogy a kocsmárosoknak..

Londonban a XVII. század folyamán nyíltak meg az első kávéházak, amelyek hamar közkedveltté váltak az emberek körében. No persze ez nem tetszett a helyi kocsmárosoknak, akik féltették jövedelmező állásukat (kell-e azt valaha félteni..?).

Janus Pannonius: Kocsmáros a jubileum évében

 

Pásztornak tavasz ád munkát, aratónak a hő nyár,

 Vincellérnek az ősz; télen át mind nyugoszik.

Hosszan vár a halász s madarász, míg megjön a zsákmány,

Ámde a kocsmáros minden időbe' keres.

1450                                     Végh György fordítása

Fondorlatos cselhez folyamodtak és zseniális kivitelezőkhöz, a nőkhöz.

Meggyőzték az asszonyokat arról, hogy bizony, ha továbbra is teret engednek ennek a bűnös fekete italnak, akkor férjeiket egyre kevesebbet fogják látni, nem beszélve arról, hogy férfiúi teljesítményüket is nagyban rombolja az említett kétes eredetű ital. A második érv hallatán komoly mozgósításba kezdtek az asszonyok, a város vezetőségéhez fordultak sérelmeik orvoslása érdekében.  Az elöljárók azonban a kérelmet visszautasították, mivel valószínűleg ők sem vetették meg a kávéházak kellemes környezetét.

Londonban a nők még több hadjáratot folytattak a kávézók ellen, azonban ennek a hátterében már inkább az állt, hogy míg Párizsban és Rómában a nők is egyre gyakrabban töltötték idejüket kávéházakban, addig a rideg és konzervatív Angliában megmaradt ez is a férfiak kiváltságának.